A festői Dörgicse képe, a Halom-hegy felől

Dörgicse kiemelt fontossággal bír számomra, természetszerető szüleim jóvoltából életutam kezdetétől elmerülhettem e páratlan település tengernyi szépségében. A mi hegyünk, a Becce-hegy adta a hétvégi, nyári élményeim nagy részét, és hívott magához újra, amikor már messze kerültünk innen. A különleges szőlőhegyi világ iránti elhivatottságom alappillérei a kökörcsinekkel tarkított, kakukkfű illatban fürdő gyepeken épültek meg. A pincék, a szőlők és Balaton látványa, a táj változásai, színjátéka óriási hatást gyakorolt rám, a szőlőhegyi hangulat örökre magához láncolt. Így látom mostanság a régi hegyünket, ha az Akali felé vezető útról feltekintek:

A mandulavirágos időszak és a hótakaró egyaránt ismerős, sosem maradtunk otthon, a hegy nyújtotta, olykor viszontagságos időtöltést választottuk minden esetben. 

A Becce-hegy nyaralás által jócskán érintett, de kedvező képet mutató terület, a további beépítés persze nem volna jó, sőt! A szőlők arányát növelni kellene... a felső részeken már szinte sehol sem találjuk meg e nemes növényt. 

A dörgicsei határ a Halom-hegy alsó régiójáig felkúszik. A mencshelyi Kossuth-kilátóból nyerjük a legszebb élményt, ha a medence irányába tekintünk:

Fordított irányban pedig a Becce aljától integetünk a Halom-hegynek:

Jelentős szőlőhegyi területen számos értékes épülettel bír az Agyaglik, melynek pincéi a települési értéktárban is kiemelt szerepet kaptak. A Szent Balázs-hegy keleti, déli lejtőin járunk.

Emlék 2007-ből: egy mára már újratelepített szőlőültetvény mögött látszik a falu

Akármelyik kilátópontra emelkedünk fel, a panoráma csodálatos:

A kiterjedt területű falu további szőlőhegyei a balatonudvari, vászolyi határokig nyúlnak. A Kis-leshegy bővelkedik műemlék présházakban, és (helyenként kissé félresikerült, értékvesztést elszenvedő) felújított épületekben is. 

Emlék 2011-ből, védett présházakkal és új telepítésű szőlővel

Az eldugott, titokzatos Erdei-dűlő a felfedező kedvű kirándulók számára különleges kincseket tartogat. A terület az utóbbi évek tapasztalatai szerint egyre vonzóbb, szaporodnak az épületek, ami az összkép gyors ütemű romlását eredményezi. 

Megkapó, régi pincék hirdetik továbbra is az egykori alázatosabb, szorgalmasabb élet sajátosságait:

Hősies présház az Erdei-dűlő alján

Műemlék épület kéménye, háttérben az örvényesi templommal, és a Tihanyi Apátság tornyaival

Összességében tehát megállapítható, hogy a Dörgicsei-medence Magyarország egyik legcsodálatosabb tája. A falu kétségkívül ritka adottságokkal bír, a kedvező fekvés és a változatos adottságok varázslatossá teszik. A szelíd dombok, kisebb-nagyobb völgyek tagolta területen, a település közigazgatási területén belül a szurdokvölgytől az erdővel fedett hegycsúcsokig sokféle térszín és élőhely váltakozik. 

A hagyományos településszerkezet és a nagyjából megtartott összkép a tájkép harmonikus megjelenését eredményezi. Szeretettel, kiváló borokkal és a természeti, kultúrtörténeti, tájképi értékek sokaságával vár Dörgicse, gyerekkorom és felnőttkorom legkedvesebb helyszíne. 

Szöveg és fotók: Pető Piroska

Minden jog fenntartva!

Információ: Dörgicse Települési Értéktára 

Laposa József: Szőlőhegyek a Balaton-felvidéken 1988.