Egy emlékképpel indítok: két éve felfokozott hangulatban alakítottam a kompozíciót az óriási mandulavirágok és a Pintér családhoz kapcsolódó műemlék présház részvételével, számomra fontos pillanat volt ez és mára a jelentősége is megnőtt, mert a pince felújítás alatt áll... Az idei Akali Bor Napja Mandulavirágzáskor című egyedülállóan értékes és érdekes balatonakali program során a borok teljes mellszélességgel és határozott erővel képviseltették magukat, ám a mandulafák elmaradtak, a hűvös, télies időjárás igyekezetüket visszafogta, illatos mosolygásukat későbbre parancsolta.
Első felvonás előadásokkal, káprázatos festményekkel, fotókkal és bormustrával
A március 23-ára meghirdetett péntek délutáni összejövetel keretében a szervezők képviselői köszöntötték a település Művelődési házába érkezőket. Koncz Imre, Balatonakali Község polgármestere és Réfi-Nagy Alexandra, a Borút Egyesület elnöke hangolt minket a nyolcadik alkalommal életre hívott rendezvény nyitónapján.
Gusztusosan előkészített asztal ígért ízletes falatokat és zamatos borokat
A mandulatermesztésről szóló előadások, illetve termékbemutató figyelmünket lekötötték, majd a szünetet követően a köveskáli Pálffy Pincészet került fókuszba, a család borai pedig a poharakba.
A tudással töltekezés, bor-illatolás és ízlelés egyéb érzékeinket is feltüzelte, frissítőként hatott Holányi Julianna "Szőlőhegyi séták" címmel rendezett festménykiállításának megnyitója.
A hozzám kivételesen közel álló téma és a képek üdítő, vidám színvilága, kifinomult megjelenése és pozitív kisugárzása csodálattal töltött el, a művésznő személye pedig tovább fokozta a rajongásom!
A másik teremben Németh Miklós barátommal idén „Tájképek-tájélmények” címmel készültünk festményekkel és fényképekkel, a kiállítás szőlőhegyi momentumokban nem volt szegény.
A fotók java része a tavaly elkészített településképi arculati kézikönyvek anyagából lépett színre.
Megtiszteltetés volt e remek társaságban tölteni a délutánt, köszönjük!
Elégedett ábrázattal állok Koncz Imre mellett, jobbról Holányi Julianna festőművész emeli a kép fényét.
A mandulával készült sütemények csipegetése (olykor felfalása) koronázta meg az estét, a szorgalmas hölgyek ismét remekműveket hoztak az ünnepi asztalra!
Második nap, keményebb menetben
A hagyományosan szombaton tartott nyitott pincék napja továbbra is közkedveltnek bizonyult, több százan kerekedtek fel a Les-hegy és a Fenye-hegy meghódítására. Indító állomásként célszerű a faluban fellelhető Barátcsuha Borházhoz betérni, itt szerezték be legtöbben a borkóstolásra jogosító karszalagot, és innen indultak fix időpontokban a pincékhez a csoportok, túravezetőkkel az élükön.
Készülődik az első csapat, a Nagy család borainak kóstolását követően. Az első túra Törő Balázs néprajzkutató vezetésével indult.
A borház udvarán minipiac is szerveződött; a legkisebb érdeklődőt is elcsíptük.
Ottmár Dóra ékszerei a kicsiket és a nagyokat egyaránt lázba hozzák
A Nyitva tartó pincék, borkóstoló helyek a következők voltak:
1. Barátcsuha Borház Nagy Imre Pincészet
2. Mörk Pince
3. Fülei Zoltán pincéje
4. Meszleny pince-présház /volt Kiss Vilmos pince/
Kovács Dániel borai
5. Müller Pince anno 1785
6. Pince Galéria, Lunczer Anikó
7. Fürtös Pince, Németh Miklós
8. Skrabski Pince, Nagy-Leshegy Kft
9. FÉK Étterem és Kávézó- Madaras Pince borai
A felállított sorrend ellenére a praktikum figyelembe vételével, szokásos módon a legtávolabbi pontról haladunk a falu felé. Az idén kényelmesebben eloszló tömegek a Balatonudvarihoz tartozó szőlőhegyi rész útjain sétálva a Skrabski pince és a Fürtös pince boraival találkozhattak.
Németh Miklós családjának pince-présháza az egyik legértékesebb épület, környezetében igazi szőlőhegyi hangulat fogad, példásan megőrzött belsejét átlengi a múltban igyekvők természetközeli szellemisége, sugárzik a pincéről az évszázados tudás, tapasztalat és alázat...
Vendégek a gyönyörű, vakolatdíszes homlokzat előtt
Minek kellene a haszontalan, környezetszennyező műanyag játékszer, mikor a kezünk ügyébe kerülő használati tárgyak, eszközök sokkal érdekesebbek? A kislányok először daráltak, hősies elhivatottsággal, fél órán át
Környezettudatos művelésből származó borok- ez a szimpatikus csalogató mondat áll a diófához kapcsolt hordón, a Fürtös pince előterében
Sajnos a szűkebbre szabott szabadidő miatt nem volt módom belépni mindegyik pincébe... A már Akali felségterületen álló Les-hegyi Müller pince az egyik legkedvesebb helyszín. A romosan álló épületet Müller István és családja emelte újra méltó rangra, és ugyan Pista bácsi hiánya feldolgozhatatlan, mégis a szív és az erő -és persze a remek borok- az, ami a feltöltő funkciót biztosítja számunkra.
Hangsúlyozom, hogy nem adatott meg az összes kínálatba került bor kóstolása, de ezen a napon a legjobban a Müller pince olasz rizlingjének fogyasztása esett. Nem volt hivalkodó egyik tulajdonsága sem, egyértelmű volt és nagyszerű! A zöldesbe hajló szín külön elbűvölt, tovább is kísért a hegy lankáin át egészen az íróasztalomig, s most, a pötyögés közben visszarepít a hazájába, ezzel segít eltűrni a bezártságot és egyben motiválni a folytatásra...
A mérhetetlen jósággal és kedvességgel bíró házigazda, Aranka a legfinomabb falatokkal maximalizálta elégedettségünket:
Utunkat továbbra is várakozó, bimbóban rekedt mandulaágak szegélyezték, a látvány természetesen elragadó volt, viszont az egyre barátságtalanabbra forduló időjárás, a hideg szél nehezítő hatása kissé eluralkodott rajtam. A Horog-völgy magasságán túlhaladva, nyugati irányban érjük el a kétszintes műemlék présházairól híres Fenye-hegyet. A borút következő megállója az étkek tekintetében is élen járó Meszleny-pince.
A védett épület felújítása példamutatóan, messzemenőkig értékőrző módon zajlott, a Meszleny család szeretete szinte visszaverődik az évszázados kőfalakról. Az utóbbi években megszokhattuk, hogy itt a frissen készített meleg étel illata is vonz bennünket. Most is rabul ejtő volt a gulyás, melynek viselkedése nem volt mindennapi: a bográcsból- ki tudja milyen jelenségnek köszönhetően- egy része kiugrott, és felmelegítette a talajban ébredező fűcsomókat! Megértem én, hogy ki akart nézni, meglesni a sok vidám embert és a szelíd tájat. Jól tette.
Az ugrálós gulyás után a kivételes hosszúságú pince hívott magához, itt meghitt gyertyafény övezte a borokhoz szánt pogit, sajtot. Kovács Dani kínálta udvariasan a borait, köszönjük, hogy részünk lehetett ebben is.
A présház részletei, külső és belső értékei egyaránt figyelemre méltóak, a nyílászárók kiemelten értékesek.
Vakolatdíszekkel gazdagon ellátott oromzat
A pince végre engedte, hogy a szívéig lássunk (ajtórészlet)
A felső szinten lévő szabadkéményes konyhából a szobácskába belépve újra és újra úgy érzem, hogy itt kell egyszer aludnom a csehsüveg boltozat alatt, a vastag falak védelmében. Aki itt töltheti az idejét, megélheti ezeket az órákat, szerencsés.
Az újonnan érkező vendégeknek átadva a teret az élménysort a hegyi műúton felfelé haladva folytattuk. A Balaton látványa, párosulva a bor könnyítő hatásával szinte madárként repített el a dörgicsei határhoz közel eső Mörk birtokra, ahol odaadó, szívélyes fogadtatásban volt részünk.
A fogadóépületben meglepően sokféle hegylé ékeskedett, a borait sorban tárta a vendégek elé Mörk András. Rendhagyó módon a Cabernet Franc rozé keltett igen pozitív hatást, noha ez a bortípus nem tartozik a kedvenceim közé. A kora tavaszi csend, a családias miliő pihenésre késztetett, pár percet eltöltöttem a pince előtti padon. Tekintetemet a szőlősorok vezették a távolban már elszürkülő vízig. Az ücsörgés egy kinyílt mandulavirág felfedezéséig tarthatott csupán, ekkor a kezem már a dokumentáló felszerelés felé nyúlt.
Elmerengve a virágok reményt keltő formáiban elém állt a kérdés: vajon kik tarthattak a többi csapattal? S a gondolat érkezése elhozta a választ is, megszólalt a telefon, benne egy lelkes hanggal. Egy kedves, túrázásban és fotózásban profi ismerős büszkélkedett azzal, hogy szintén ezt a programot választotta. A találkozót a hegy alsóbb régiójában elhelyezkedő Fülei pincéhez beszéltük meg.
A korábban Akaliból elszármazott ősök tisztelete a család számára elsőrendű, csak úgy, mint a szőlővel és borkészítéssel kapcsolatos hagyományok gyakorlása. A mindig jó kedvű, derűs családtagok példamutató igyekezettel foglalkoznak a dongaboltozatos pincével, megőrizve annak autentikus hangulatát. Az épület különlegessége, hogy a lemezborítású pinceajtó büszkén hirdeti a kezdetek emlékét, KI 1889 felirat tűnik fel rajta.
Fülei Zoltán a család és az épület bemutatása közben beszél a borokról, hatalmas elhivatottsággal
A remek Akali borokból az év során érdemes utánpótlást felhalmozni, és a nyitva tartó pincéket újra meglátogatni. A teljes pompában virágzó mandulafák látványát pedig április elejétől már garantáltan élvezhetjük!
Jövő tavasszal is mindenkit vár Balatonakali, ahol a jelszavak: mandula, jó bor, vendégszeretet!
Szöveg és fotók: Pető Piroska
Minden jog fenntartva!
Információk:
http://www.balatonakali.hu/Multimedia/Hirek/2018-03-20/VIII-AKALI-BOR-NAPJA-MANDULAVIRAGZASKOR
https://www.facebook.com/Bar%C3%A1tcsuha-Borh%C3%A1z-254001644948693/
https://www.facebook.com/morkpince/
https://www.facebook.com/muller.pince/
https://www.facebook.com/madarasbor/
http://furtospince.hu/
https://www.facebook.com/SkrabskiPinceBalatonudvari/
https://www.facebook.com/F%C3%BClei-Pince-148856759127736/
https://www.facebook.com/Balatonakali-Bor%C3%BAt-1070915396294371/
https://www.facebook.com/kisleshegyipincegaleria/?hc_ref=ARQaOg-RFL1zOSfAMda_I1TPKL0ytcTuKMbV2mQWoKTNPganz9VoD-ci6itLOqgsqhY
https://www.facebook.com/odkeramia/
http://www.festomuvesz.hu/holanyi/
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.